| 1Miután sokan vállalkoztak már arra, hogy tudósítsanak bennünket a közöttünk beteljesedett eseményekről úgy,2amint reánk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének:3magam is jónak láttam, hogy miután eleitől kezdve mindennek pontosan utánajártam, sorjában megírjam azokat neked, nagyrabecsült Teofilus,4hogy azokról a dolgokról, amelyekről tanítást kaptál, megtudd a kétségtelen valóságot.5Heródesnek, Júdea királyának idejében élt egy pap, név szerint Zakariás, az Abijá csoportjából; felesége pedig Áron leányai közül való volt, és a neve Erzsébet.6Igazak voltak mindketten az Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr minden parancsolata és rendelése szerint.7Nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten előrehaladott korúak voltak.8Történt pedig egyszer, hogy amikor csoportjának beosztása szerint papi szolgálatot végzett az Isten előtt,9a papi szolgálat szokott módja szerint, sorsolással őt jelölték ki arra, hogy bemenjen az Úr templomába, és bemutassa a füstölőáldozatot.10A nép egész sokasága pedig kint imádkozott a füstölőáldozat órájában.11Ekkor megjelent neki az ÚR angyala, és megállt a füstölőáldozati oltár mellett jobb felől.12Zakariás amikor ezt meglátta, megrettent, és félelem szállta meg.13De az angyal így szólt hozzá: "Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és Jánosnak fogod őt nevezni.14Örülni fogsz, boldog leszel, és sokan örülnek majd az ő születésének,15mert nagy lesz ő az Úr előtt; bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva megtelik Szentlélekkel,16Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz,17és őelőtte jár az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez, és az engedetleneket az igazak lelkületére térítse, hogy felkészült népet állítson az Úr elé."18Zakariás így szólt az angyalhoz: "Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg ember vagyok, feleségem is előrehaladott korú."19Az angyal pedig így válaszolt: "Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok. Elküldött engem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt.20De íme, amiért nem hittél szavaimnak, amelyek pedig be fognak teljesedni a maguk idejében, most megnémulsz, és egészen addig nem tudsz megszólalni, amíg mindezek végbe nem mennek."21A nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy késik a templomban.22Amikor mégis kijött, nem tudott velük beszélni. Ebből rájöttek, hogy látomást látott a templomban. Õ pedig csak integetett nekik, de néma maradt.23Amikor leteltek papi szolgálatának napjai, hazament.24E napok után fogant felesége, Erzsébet, aztán elrejtőzött öt hónapra, majd így szólt:25"Ezt tette velem az Úr azokban a napokban, amikor rám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt."26A hatodik hónapban pedig elküldte Isten Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe,27egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó férfinak, Józsefnek volt a jegyese. A szűznek pedig Mária volt a neve.28Az angyal belépve hozzá így szólt: "Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!"29Mária megdöbbent ezekre a szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés.30Az angyal ezt mondta neki: "Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél!31Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak.32Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját,33ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége."34Mária megkérdezte az angyalt: "Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?"35Az angyal így válaszolt neki: "A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának.36Íme, a te rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapjában van az, akit meddőnek mondanak,37mert az Istennek semmi sem lehetetlen."38Ekkor így szólt Mária: "Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!" S ekkor eltávozott tőle az angyal.39Azokban a napokban útra kelt Mária, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába.40Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.41Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében. Megtelt Erzsébet Szentlélekkel,42és hangos szóval kiáltotta: "Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse!43Hogyan is lehetséges ez, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám?44Mert íme, amint felfogta fülem köszöntésed hangját, ujjongva mozdult meg a magzat méhemben.45Boldog, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki."46Mária pedig ezt mondta: "Magasztalja lelkem az Urat,47és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt,48mert rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék,49mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve,50irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön.51Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat.52Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel.53Éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel.54Felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról,55amint kijelentette atyáinknak, Ábrahámnak és az ő utódjának mindörökké."56Mária Erzsébettel maradt három hónapig, azután visszatért otthonába.57Amikor pedig eljött Erzsébet szülésének ideje, fiút szült.58Meghallották a szomszédai és rokonai, hogy milyen nagy irgalmat tanúsított iránta az Úr, és együtt örültek vele.59A nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni.60Anyja azonban megszólalt, és ezt mondta: "Nem, hanem János legyen a neve."61Mire ezt mondták neki: "De hiszen senki sincs a te rokonságodban, akit így hívnának."62Ekkor intettek az apjának, hogy minek akarja neveztetni.63Õ táblát kért, és ezt írta rá: "János a neve." Erre mindenki elcsodálkozott.64És egyszerre csak megnyílt Zakariás szája, megoldódott a nyelve, beszélni kezdett, és áldotta az Istent.65Félelem szállta meg a körülöttük lakókat, és Júdea egész hegyvidékén beszéltek minderről.66Akik meghallották, szívükbe vésték, és így szóltak: "Vajon mi lesz ebből a gyermekből?" Az Úr keze pedig valóban vele volt.67Apja, Zakariás, megtelt Szentlélekkel, és így prófétált:68"Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét, és váltságot szerzett neki.69Erős üdvözítőt támasztott nekünk szolgájának, Dávidnak házából,70ahogyan kijelentette azt szent prófétái által örök időktől fogva:71hogy megszabadít ellenségeinktől, és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket;72hogy irgalmasan cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről,73arról az esküről, amellyel megesküdött atyánknak, Ábrahámnak; és megadja nekünk,74hogy ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki,75szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján.76Te pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétája leszel, mert az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd az ő útjait,77hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére, bűneik bocsánata által,78Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő fény a magasságból;79hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak, hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára."80A kisgyermek pedig növekedett, és erősödött lélekben, és a pusztában élt egészen addig a napig, amelyen szolgálatba lépett Izráelben. |
